életkép

Labdamese

alfa és ómega

Ha valaki azt mondja, hogy egy kisfiú számára van jobb ajándék mint egy labda, az nem biztos, hogy érti a világot.

Amennyire emlékszem, minden karácsony előtt titkon reméltem, hogy a fa alatt majd lesz egy igazi bőrfoci. Ez még akkor is így volt, ha egyébként már megbújt a szekrényben egy másik, ami egyébként tökéletesen betöltötte a funkcióját és még kopottasnak sem lehetett nevezni, a varrás meg szinte hibátlannak tetszett. De akkor is: kell egy labda! Nem azért mert nincs, hanem azért, mert abból nem elég egy, kettő vagy több. A megkapás és a birtoklás egyaránt fontos, de ezek a fogalmak nem feltétlenül másokkal, azaz a többi sráccal szembeni meghatározást szolgálták. Nem! Elsősorban a saját identitás fejlődésén van a hangsúly. Az Én, legalábbis az a saját meghatározásom szerint, azzal is több lett, ha bővült a pettyesek sora.

Gyerekkoromban még egyáltalán nem azokat az időket éltük, amikor az egyes sportszergyártók stratégiáját az határozta meg, hogy a bevétel és a profit növelésének egyik legbiztosabb – már majdnem azt írtam: legbizarabb – módja, ha minden szezon előtt új kreációval állnak elő: akár dresszről, akár labdáról essék szó. A labda mindenki számára egységesen fekete és fehér öt- és hatszögek szabályosan formázott összességét jelentette. Az már csak hab volt a tortán, ha feltűnt rajta egy komolyabb cég jelzése. A státuszt ugyanakkor mindezt nem erősítette: egy adidas bogyó nem ért többet a Sopronkőhidán készült társánál.

Az már azonban valószínűleg csak az én hibám, hogy egyáltalán nem emlékszem egy olyan ünnepre sem, amikor az ajándékok között lett volna labda. Persze mindez nem zárja ki teljességgel, hogy ne fordult volna elő ezzel ellenkező eset, mert bevallom, kissé szelektív a memóriám. Annyi azonban bizonyos, hogy elementáris erővel nem égett belém ilyen élmény. És ezt feltehetően csalódásként éltem meg.

Mert remek dolog izgalmas és érdekfeszítő könyveket kapni, meg praktikus, ha az ember ruhatára bővül, de a labda! Hiszen olyan kis helyet foglal és egyébként is, mi a garancia arra, hogy a már meglévő, most éppen a szekrényben pihenő, hiszen karácsony napján azért nem focizunk, legfeljebb fejben, nem repül be a szomszéd ablakán hamarosan egy szabálytalan lyukat hagyva az üvegen? És azt nem kérjük vissza, mert a becsület így diktálja. Nem is beszélve arról a lehetőségről, amikor egy jól sikerült felszabadító rúgást követően, a szégyenháló felett gyönyörű ívet leírva pontosan az úttesten landol, ahol éppen akkor megy el a busz, ami már nem tud vagy nem is akar fékezni, mert vannak ám olyan sofőrök, akik direkt keresztülmennek mindenen, ami eléjük kerül.

Milyen jó lenne akkor egy másik labda.

Vagy csak úgy, hogy aztán a téli szünetet követően büszkén lehessen mesélni az osztályban: a sál, a fémépítő meg a Verne Gyula regény mellett kaptam egy LABDÁT is. És akkor a fiú sereg hirtelen két csoportra oszlott, egyrészt azokra, akik szintén emelkedett hangon számoltak be az új szerzeményükről és a többiekre, a szótlanokra, akik hiába lettek gazdagabbak mindenféle csilivili cuccokkal, de az hiányzott az ajándékok közül.

Elhihetitek, hogy jobb volt az előbbiek közé tartozni.

A lányok persze nem értettek semmit.

Ami biztos, ez az érzés a későbbiekben sem múlt el nyomtalanul és miután az önállóság útjára léptem, azaz a szerzés kapcsán saját döntéseket hozhattam, talán kicsit irracionális módon továbbra is ragaszkodtam és ragaszkodom a több labda birtoklásának elvéhez. Ez manapság inkább annyit tesz, hogy nem válok meg egytől sem. A pincében, no meg apámék hétvégi házában most is ott sorakozik pár darab. Nem kell hatalmas mennyiségre gondolni, nincsenek olyan sokan. Mindegyikhez köthető azonban egy érdekesebb meccs, egy szép csel vagy egy látványos gól. Esetleg csak egy sztori, ami a szélesebb közönség számára érdektelen, de akik ott voltak az eredetnél, azoknak fontos és az életük elidegeníthetetlen része. A mi történetünk.

Közeleg Karácsony napja.

A fa alatt, képzeletben nekem most is lesz egy labdám: fekete és fehér színű, bőr öt- meg hatszögekből varrt példány. Olyan, ami boltban már nem kapható, de ha futballról álmodok, abban a meccseket mindig ilyen darabbal játsszák.

Szép ünnepet!

Alapértelmezett

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s