életkép

A profi magyar labdarúgó és a virtuális valóság a végtelenben találkozik

egészségedre, hapci!

Mert magyar vagyok!

Hányszor olvastam vagy hallottam már ezt a mondatot. Legtöbb esetben olyan szövegkörnyezetben fordul elő a három egymást követő szó, amikor valaki a saját tehetségtelenségét próbálja magyarázni. A kimenet mindig ugyanaz, de valamilyen oknál fogva újra és újra belevág az ember, hátha csoda történik. A kezdet biztató, érzi és tudja, hogy igaza van: én nem vagyok, nem lehetek hibás! Aztán először belegabalyodik a gondolatmenet hálójába, majd lassan, de annál reménytelenebbül elveszik a logika útvesztőjében is. Végül elfárad, nem formálódnak a szavak sem, de ekkor hirtelen, mint valami isteni szikra vagy inkább egy villódzó neonreklám sziluettje az agyába hasít a megoldás és kimondja a végső érvet. Az adut, amire nincs és nem is lehet válasz: Mert magyar vagyok!

A következő pár másodperces csend a megnyugvásé.

December elején a szegény ember futballsztárja, akit az egyszerűség vagy inkább az egyszerűsége miatt hívjunk Balázsnak, vélhetően még az EB-re kijutás mámorító pillanatainak hatása alatt dobott gyöngyöt a sokszor tényleg szellemi disznóként viselkedő sportújságírók elé azzal, hogy őt tulajdonképpen azért nem vitte, nem vihette el 2011-ben a PSV-ből a Valencia, sőt maga a Real Madrid, mert magyar. Így aztán jobb híján a magyar őshazához már oly közel fekvő Mahacskala lett a következő állomás, amit egyébként az Anzsi játékosaként – a moszkvai mindennapok után – valószínűleg csak a bajnoki meccsek napján látott.

A sajtó persze vette a lapot, aztán másnap azok is, akik csak a Nemzeti Sport főcímét látták a standoknál, amint kikandikált két bulvárlap, pontosabban két pucér nő közül.

A lélek csupaszsága sokkal romlottabb mint a nöi testé.

na a telek végét azt nem látod, apám!

Nem a pénz volt a döntő – mondta akkor ő is, meg a menedzser is és bizony sok-sok csillogó, sajtóbeszélgetéseknek helyet adó épület tulajdonosa tekintett riadtan a plafon irányába, nehogy baj történjen.

Mert litván vagyok! – mondhatta Balázsunkkal párhuzamosan a Lietuvos Rytas érdeklődő zsurnalisztájának nagyjából abban az időben, kicsit kitekerve a jól bevált formulát Marius Stankevičius, amikor a Valenciát elhagyva (húsz meccsen két gól egy szezonban) alákanyarította a nevét a Lazio kétéves szerződésére. Szeretett a Turia partján sétálgatni, így a szemében némi szomorúságot is felfedezhetett az, akinek érzéke van a bánatos futballista lélektanához. De aztán átgondolta az egészet. Azért váltok, mert jó vagyok! – szólt a módosított válasz. A litván sportbarátok pedig értették a tréfát.

Nem az a baj, Balázs, hogy mindig is fontos volt számodra a pénz és ez most sincs másként. Hiszen farizeus, aki ilyenkor azt mondja: első a szakma, a fejlődés, a töretlen ív! A Bernabeu, de legalábbis az El Madrigál, ha már a Valenciának nem kellesz, de te is szívesen andalognál a Turiánál és néznéd miként csillog a lemenő nap a folyó acélkék vizén.

Ugyan már!

Ha azt mondják neked, hogy van egy munkahely, ahol kevesebbet kell dolgoznod, ráadásul kisebb felelősséggel és mindezért még lényegesen több pénzt is kapsz mint most, mit felelsz? Kis mellékszál, hogy esetleg robbantanak az oszétek vagy az abházok, ha olyanjuk van. Bagatell! Madrid sem olyan biztonságos mint Franco alatt.

Hol írjam alá? – szólna a válasz. Esetleg életbiztosítást tartalmaz a csomag? – tennéd fel óvatosan a kérdést, de csak azért, hogy lássák, van benned előrelátás.

És jól tennéd, ha így tennél. Az más kérdés, hogy te nem valószínű, hogy olyan helyzetbe kerülsz, hogy a döntésedet a haverokon kívül mások is mérlegre teszik, és még széles körben indokolnod is kell, amit meg kommentál majd a nép.

És bizony szétszed.

A dagesztáni kaland óta négy év telt el, a felütésként említett nyilatkozat pedig két hónapja jelent meg és most megint helyzet van.

Németh Krisztián az USA-ból a katari Al-Gharafa SC-be (نادي الغرافة الرياضي) igazolt.

A történet még nagyon friss, a többség még csak ízlelgeti a dolgot, de hősünknek már magyarázkodnia kell. Egyelőre nem jött elő az inkriminált mondat azt igazolva, hogy az egyéb lehetőségek miért nem valósulhattak meg. Kevés idő telt el, így nem volt még lehetőség előhozakodni azzal például, hogy a Benfica már régen kinézte magának, ő lehetett volna az új Óscar Cardozo, de mivel egy csoportba kerültünk az EB-n, a portugál szövetség külön kérésére eltekintettek a lisszaboniak az átigazolástól. Hiszen egy esetleges félévnyi közös munka akár az ottani válogatott vesztét is okozhatja június közepén a Lyonban.

Miért nem? Mert magyar vagyok – lenne az adekvát magyarázat

Bezzeg, ha szerb lenne. Vagy szlovén.

Így a váltás okait taglaló önigazolás megmarad a jól tapinthatóan elfojtott indulatok és az érezhetően csak félig kimondott gondolatok lenyomatának, melynek jó részét már finoman, nem vagdalkozva, de mégis határozottan cáfolta Peter Vermes, az elhagyott egyesület, a Sporting Kansas City menedzsere.

Aki, miközben olvassa Krisztián sorait és arra gondol, hogy vajon miért került ilyen szokatlan helyzetbe, teljes joggal tehetné fel azt a bizonyos kérdést, ami biztosan benne van a tudatalattijában, mert az ősöktől kapott örökség nem múlik el gyorsan és főként nyomtalanul. Akkor sem, ha valaki már New Jersey-ben született.

Mert magyar vagyok?

krisz

ne sirasson engem senki!

Alapértelmezett

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s