történelem

Perfumo

a ’74-es világbajnokságon a Hollandia elleni meccsen Cruijffal fog kezet

Martín Demichelis.

Aki követi a világfutballt, ismeri. Ötvennégyszer játszott az argentin válogatottban, két gólt is lőtt. Középső védőként illetve védekező középpályásként ez felettébb dicséretes.

Komoly múlt a River Plate-ben, aztán majdnem kétszáz meccs a Bayern Münchennel. Kis malagai kitérő után közelít a száz fellépéshez a Manchester City dresszében.

Irigylésre méltó nacionálé úgy, hogy egy erősen középszerű focistáról van szó. Az albiceleste szintjén pedig feltűnően gyenge. Ha valaki veszi magának a fáradtságot és csak a spanyol ligában szereplő honfitársaihoz hasonlítja, nem fogja érteni, hogy mi a fene indokolja tündöklését.

Roberto Perfumo.

Minden idők egyik legjobb dél-amerikai védőjátékosa, aki tíz éven keresztül, hatvannégytől kezdve volt az argentin válogatott stabil tagja. Olyan időkben volt harminchétszeres válogatott, amikor még az évi négy-öt meccs volt a jellemző.

Ő is a Rivernél volt ifista, de a Racinggal lett bajnok ’66-ban. Összesen nyolc évig szolgálta a kultikus klubot, majd belekóstolt a légióskodásba. Akkor még nem volt jellemző, hogy a nagyok Európába kerüljenek, így a Cruzeiro csapatában húzott le három idényt, hogy aztán újra otthon, a River Plate színeiben fejezze be pályafutását.

Miután felhagyott a futballal, tévékommentátornak állt.

Csütörtökön kollégáival ebédelt amikor elesett, csúnyán beütötte a fejét és a koponyasérülésbe hamarosan belehalt.

Fatális történet.

Hetvenhárom éves volt. Európában nem lett különösebb hír a halála.

Eduardo Sacheri regényében (El secreto de sus ojos – Szemekbe zárt titkok) a beteges gyilkos (Isidoro Gomez) fanatikus Racing drukker. A legjobb idegen nyelvű filmként Oscar díjat elnyerő verzióban van egy olyan jelenet – ami egyébként a könyvben nincs – , amiben a nyomozók Gomez leveleiből idézve jönnek rá: az El Cilindróban kell keresniük a tettest.

Juan Carlos Oleniak, Norberto Anido, Juan Carlos Mesías, Pedro Waldemar Manfredini, Julio Alberto Babastro, Ataúlfo Sánchez – szól a felsorolás.

Mindannyian az ötvenes-hatvanas évek Racing legendái.

Perfumónak is helye lett volna a listán.

az újságíró

 

Alapértelmezett

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s