élet

Messziről jött ember azt mond, amit akar

 

ő a 22-es

Nemzetünk büszkesége elkezdett dolgozni az Egyesült Arab Emírségekben és első fellépéséről természetesen megemlékezett a Nemzeti Sport is. Az alábbiakban vágatlanul olvasható a tudósítás.

“Al-Wahda: Dzsudzsák „tündökölt” az első meccsén

Dzsudzsák Balázs debütált új klubjában, az arab emírségekbeli al-Wahdában, csapata felkészülési mérkőzésen 3–1-re legyőzte az al-Nahdát.

Dzsudzsák Balázs kezdőként kapott szerepet új klubjában, a 4–2–3–1-es felállásban saját posztján, a szélen játszott, és gyakran feltűnt mind a két oldalon. A bizalom él iránta, hiszen már az első perctől ő végezte el az al-Wahda pontrúgásait, ám kísérletei nem találtak célba.

A beszámolók megemlítik, hogy Dzsudzsák nincs százszázalékos állapotban, az Európa-bajnokság óta nem lépett pályára, így még dolgoznia kell azon, hogy csúcsformába kerüljön, ugyanakkor azt írják, már az első meccsén „tündökölt” új csapatában.

A magyar válogatott csapatkapitánya nem játszotta végig a találkozót, a második félidőben lecserélték. A tudósítások nemcsak Dzsudzsákot, az egész csapatot dicsérik, azt írják, az al-Wahdának jó esélye van a bajnokságban az aranyéremre.”

uae

lehet, hogy közülük is játszott valaki

Mivel az újság korábban is sajátosan tálalta Dzsudzsi pályafutásának fontos és kevésbé fontos pillanatait, elképzeltem, hogy miként lehetett volna ezt a történetet úgy megírni, hogy egy kicsit közelebb álljon a valósághoz.

Fontos! Amit most olvashattok, az szigorúan a fantáziám szüleménye.

“Al-Wahda: Dzsudzsák első meccsét játszotta

Dzsudzsák Balázs debütált új klubjában, az arab emírségekbeli al-Wahdában, csapata felkészülési mérkőzésen 3–1-re legyőzte az al-Nahdát.

A 3 millió euróért vásárolt szélső kezdőként lépett pályára. A jellemzően emírségekbeli játékosokból álló csapatban láthatóan Dzsudzsák feladata lesz a pontrúgások elvégzése. Javier Aguirre vezető edző, aki az Atletico Madrid, az Espanyol és az Osasuna mellett a mexikói valamint a japán válogatottat is vezette korábban, azaz látott már igazi futballistát élőben, minden bizonnyal tisztában van vele, hogy a magyar játékos alapvetően ebben a játékelemben lehet az al-Wahda hasznára. Dzsudzsák ezúttal nem igazolta a várakozásokat, tekintettel arra, hogy kísérleteit rendre elrontotta.

Dzsudzsák meglehetősen fáradtan mozgott, amit részben indokolhat, hogy az Európa-bajnokság óta inkább szórakozással mint edzéssel töltötte az idejét, így ahhoz is komoly munkára lesz szüksége, hogy elérje az ázsiai szövetség (AFC) klub ranglistáján 50. helyen álló al-Wahda szintjét.

valós közegében, mikrofonnal

Ennek ellenére a sport360.com-nak, a Közel-Kelet vezető sportportáljának tudósítója szerint „tündökölt” a pályán, amit kizárólag a hajára kent zselé mennyiségével lehet magyarázni.

A magyar szélső hamar elkészült az erejével, így a szünet után már nem jött ki a pályára. Az igazsághoz tartozik, hogy Aguirre több másik alapemberét is fiatalokkal váltotta a második félidőre.

Az örök optimista helyi újságírók, akik még hisznek abban, hogy klasszis futballistát igazolt az al-Wahda, mindezek ellenére dicsérték Dzsudzsákot. Meglátásuk szerint a tavalyi szezont harmadik helyen záró klubnak komoly lehetősége van arra, hogy ezúttal az élen végezzen a bajnokságban (UAE Arabian Gulf League).”

Tessék választani!

kapcsolja kérem Señor Vorosbaranyit!

Alapértelmezett
életkép

Győrújbarát, Isztambul

alvó sárkány

Javi Garcia rövid passza után Hamann készítette le a bőrt Smicernek, aki egy kicsit állított rajta, aztán a tizenegyespont képzeletbeli meghosszabbításától picit jobbra, úgy huszonöt méterről, talán kissé ütemtelenül keresztbe visszalőtte azt a bal alsó sarokra. A megoldás meglephette Didát, ráadásul takarásból jött a löket, így hiába vetődött jól, az apró késedelem végzetessé vált és a bőrkesztyű hegyét érintve a labda megpihent a sarokban. Miután a cseh szélső felfogta, hogy a kísérlete sikerült, örömében sután és megismételhetetlen mozdulattal bokszolt a levegőbe. Úgy, ahogy azt csak archív felvételeken látni, mert akkor még nem tanult és begyakorolt mozdulat volt a körítés. Gerard fejese után nem sokkal történt mindez azon az isztambuli éjszakán, a második félidő elején. 0-3 után hirtelen 2-3 lett. A gerincek kiegyenesedtek, a tekintetek kitisztultak és a szünetet követően kissé kedvetlenül kiballagó futballistákba egy pillanat alatt visszatért az élet. A liverpooli fanatikusok által meggyújtott görögtüzek fényében pedig mint egy álomkép, a Bajnokok Ligája trófea sziluettje rajzolódott ki.

És a csoda nem sokkal később valósággá vált.

***

ebből remek közvetítőállást lehetne csinálni

A második félidő hatodik percében Ladiszlaidesz Péter egy szögletet követően tetszetős gólt ért el. A büntetőterületen belülről talán kicsit ütemtelenül lőtte vissza a balról érkező kornert, ami meglephette Tüskét, aki tehetetlenül figyelte az előtte elsuhanó pettyest. A csapat többi tagja közül a távolabb lévők is hatalmas sprintet kivágva rohantak társukhoz ünnepelni. A szünetet követően kissé kedvetlenül kiballagó futballistákba egy pillanat alatt visszatért az élet, a gerincek kiegyenesedtek, a tekintetek kitisztultak és a valahol a közelben, a gallyak égetésére emelt máglyából felszálló füst szaga mellett hirtelen mint egy könnyű fuvallatot, az egyenlítés lehetőségét is érezni lehetett a levegőben. Történt, hogy nem sokkal korábban Tóth Máté is gólt rúgott, így a lefutottnak hitt csata egyszer csak ismét élessé vált, a 0-3-mal forduló Győrújbarát 2-3-ra közelített a Jánossomorjához és majd’ harminc perccel a vége előtt még a továbbjutás sem tűnt elérhetetlennek.

Nem túlzás, az maga lett volna a csoda.

***

jános!

Ha az ember kellően öreg már mint én és legalább a fél életét a futball bűvkörében töltötte, előbb vagy utóbb el fog jönni számára az az idő, amikor az úgynevezett csúcsfoci egyszerre érdektelenné válik. Nincs ebben semmi különleges. A tematikus tévék ma már azzal próbálják kitölteni a műsoridőt, hogy a nagyok mellett a kevésbé attraktív ligák közvetítési jogait is megszerezik, így aztán egyáltalán nem nagy kunszt a belga, a lengyel vagy esetleg a skót bajnokság kiesési rangadóját is élő egyenesben, magyar kommentárral megnézni. Hozzáteszem, hogy eközben a BigFour (angol, német, olasz, spanyol pontvadászat) meccsei a tömegesedés miatt szintén fogyaszthatatlan masszává szelídültek. Kivételek mindig vannak, de akkor is.

Így aztán nincs más hátra mint visszatérni az élő derbik varázsához és ott is messze a legjobb választás egy alacsonyabb osztályú összecsapás.

Vitán felül áll, hogy az igazi hab a tortán egy vérbeli kupameccs.

alfa holdbázis

A győrújbaráti futballpálya maga a kettősség: a múlt és a jelen egyaránt jelen van benne. Jó harminc évvel ezelőtt én is rohangáltam rajta párszor. Szép fekete dresszem volt, rajta büszkén viseltem a vörös csillaggal megspékelt, a nemzeti színeket is magában rejtő labdás címert JT felirattal. Különleges hely volt ez számomra, mert itt még az átlagosnál is jobban próbáltam láthatatlanná válni, mivel apám volt akkor éppen a tanácselnök és bizony nem lett volna szerencsés, ha ez a mellékes információ nyilvánosságot kap. Szerették a falubeliek, de valószínűleg még neki sem bocsátották volna meg, ha éles helyzetben rosszul húzok be egy lest. Józsikám! Mit csinált ez a gyerek?

A gyep most állítólag jobb, ráadásul van már öntözőrendszer is, amit fúrt kút táplál és a mostani meccsnapon is déltől locsoltak.

Ami régen biztosan nem volt, az a kerítés, így már nem a kezdősípszó után szedi a jegyet az arra illetékes a korlátnál álldogálóktól, hanem a belépésnél fizetni kell, méghozzá ötszáz forintot, így a büdzsé azonnal másfél sörre valóval csökken, ráadásul a romantikus fíling is csökken.

A csepp arénát több oldalról is kukoricaföldek veszik körbe, a távolabbi kapu mögött azonban érdekes látvány tárul a szemlélődő elé. Felvonulási épületnek látszó konténerek állnak a semmiben, mellette sitt halom rontja el az egyébként csodás panorámát, a messzi távolban felsejlő pannonhalmi apátsággal. Aztán egy félig kész, bepucolatlan és ablaktalan, de újszerű valami kontúrjai tűnnek elő. Mint később kiderül egy istálló és valóban! Két ló kergeti egymást egy búsan szunyókáló markoló körül.

Látod ezt a hányadékot? Kérdezi rögtön a köszönés után Jani bácsi a rendező. Először nem tudtam mire vélni, hogy miért jön oda hozzám húsz perccel a kezdés előtt, amikor elfoglaltam a megfigyelői pozíciómat a kispadok mögött. Lehet, hogy akkreditálnom kellett volna? Hasított belém a gondolat és gyorsan a táskám mélyébe rejtettem a fényképezőmet és semleges arccal vártam a végzetemet. Tévedtem mint annyiszor. Csak beszélgetni volt kedve és vélhetően megörült az ismeretlen ábrázatomnak. Így aztán gyorsan megtudom, hogy itt házak fognak épülni. Tudod ki akar itt lakni? – kérdezi a bajusza alatt és közben szinte kacsint. Talán aki szereti a focit – próbálkozom. Legyint és igazából nem tudom meg a titkot. Aztán szó esik szlovák rendszámú kocsikról, meg ÁFA csalásról, fennhéjázásról és irigységről. Aztán egy groteszk jelenet tanúja lehettem. Az ingatlan tulajdonosa, aki egyébként iratokkal a kezében folyamatosan telefonált miközben megállás nélkül sétált, hirtelen beült a fekete Mercedesébe és a senki földjén ment vele vagy tíz métert, kiszállt. Utána pedig folytatta a telefonálást.

A meccs kezdetére aztán eltűnt. Ugyanúgy mint Jani bácsi, aki egy ’Dolgozni is kell!’ felütést követően visszaballagott a másik oldalra. Oda, ahol tényleg voltak nézők.

Emlékezett apámra és ez jólesett.

akkor milyen koreó is lesz?

A söntés az emeletráépítéssel felturbózott klubház mellett van. Ez biztosan így volt régen is, mert erre határozottan emlékszem. Onnan közvetlen és remek rálátás nyílik a játéktérre. Logikus választás, hogy a hazai kemények itt alakították ki törzshelyüket, amit egyébként egy szolidan elegáns molinóval deklaráltak is: B-közép Győrújbarát – szól a rideg, de pontos felirat. Miközben lassan csordogált a meccs, folyamatosan bizonytalanodtam el, hogy ki is igazából ez a tíz-tizenkét ember? Valódi fanatikus, aki idegenbe is elkíséri a csapatot? Esetleg szimpla trollok, akik felültek egy bulivonatra és ennek kreáltak egy kevéssé szokványos keretet? A kérdés nyitva maradt. A hangulatot megcsinálták, a kimérés biztosan jól jár velük és ezen a szinten kizárt, hogy a szövetség pénzbírsággal tegye lehetetlenné a klubok anyagi helyzetét a helytelen viselkedés és a nem píszí rigmusok miatt.

Jól szólt a ’Hülye bíró!’, a ’Mocskos csalók!’ meg az ’Egyszerűen senkik vagytok, hej-hej!’ is. A kedvencem mégis a ’Győrújbarát! Győrújbarát! Hej-hej!’ lett, mert ezt az egyébként tíz szótagos mondókát valamiért mindig hét-nyolc ütemre akarták elhadarni. Bárki kipróbálhatja: nem fog menni. Némi hiányérzetem azért maradt bennem, mert egy jó kis pályára berohanás, esetleg a játékvezető spori megkergetésével fűszerezve, kimaradt a mókából.

P1070211

peace, love and happy net

Érdekes volt látni, hogy az egyébként békés hangulat milyen gyorsan csap át agresszióba. Akár a pályán, akár azon kívül is. No nem kell nagy dolgokra gondolni, ráadásul roppant hamar lenyugodtak a kedélyek. Olybá tűnt, hogy ezt mindenki a show normál részének tekinti, de nem veszi véresen komolyan. Az első félidő derekán például volt egy kis huzakodás a labda megszerzéséért két játékos között. A szokásos oda-vissza mezrángatással indult az eset, ami azonban érdekes gellert kapott azzal, hogy a hazai spíler erőteljesen belekönyökölt az ellen arcába. Higgyétek el! Nem tupírozom fel a jelenetet feleslegesen, mert előttem történt az eset, iszonyú kemény csapás volt, aminek a hangjától rosszul éreztem magam. A fetrengés, meg némi emberkedés jött is utána, ahogy kell, de aztán nyugi lett. Igazából a sértett sem volt morcos sokáig. Megrázta a fejét és a sárga lapok kiosztása után ment tovább minden. Én a magam részéről biztos voltam egy rövid időn belüli törlesztésben, de semmi.

a mosoni mágus gondolatai fogságában

A pozitív hangulatot az is fokozta, hogy mindkét oldalon nagyon megengedőek voltak a rossz megoldások kapcsán, illetve egy-egy alapjáték sikeres elvégzését is hangos dicséret követte. A vendégeket irányító szakember ebben különösen élen járt. A második félidő végére behozott egy fiatal srácot a balszélre. A kisgyerek kábé negyven kiló lehetett és az is biztos, hogy egy gramm felesleges zsír nem volt rajta. A kiválasztásánál vélhetően a gyorsaság volt a döntő, mert abban nem volt hiba. Ellenben az volt a fixa ideája, hogy a hosszan elé löbbölt labdával úgy tud a leggyorsabban kapura fordulni, hogy abba nagyot belerúg az oldalvonal irányába aztán rárajtol. Régi igazság a fociban, hogy a bogyó mindenkinél gyorsabb. Nála is az volt, a fizikát neki sem sikerült legyőznie, így az akciók vége rendszerint kétségbeesett, de látványos becsúszás lett, majd bedobás az ellenfélnek. ’Jók a megugrásaid, Rajmi! Csak így tovább!’ – szólt a szakmai konzekvencia a pad felől a „Sörgyári capriccio”-ból megelevenedő Pepin bácsiba oltott Ferguson szájából. Vekerdy professzor minden bizonnyal dicsérte volna a módszert, de mi talán közelebb kerültünk a magyarfoci generális bajának gyökereihez.

***

nyitva van a…

A második baráti gól után relatív nagy nyomás alá került a jánossomorjai csapat, de csak meddő próbálkozásokra tellett a hazaiaktól. A dèjavu sem folytatódott, a Győrújbarát nem kapott büntetőt, hogy egalizálhasson mint tizenegy éve a Liverpool. A hazai ultrák persze több ilyen lehetőséget is láttak, amit én inkább betudok az elfogyasztott alkohol mennyiségének mint a valóság helyes érzékelésének.

Aztán persze a semmiből beütött a katasztrófa egy középtávoli szabadrúgás képében, ami magpattant a blokkolni szándékozó védőn és védhetetlenül pattant a labda a kapuba.

2-4. Innen már nem volt visszaút, a mese nem folytatódott, a kellemes győrújbaráti nyárestén nem játszották újra a 2005-ös BL-döntőt, továbbment a megye egyes csapat az eggyel lejjebb vitézkedő ellenfelével szemben.

A távozó vendégdrukkerek azt tudakolták, hogy miként jutnak leggyorsabban Gyirmótra. A bohócliga renoméját nem lehet eléggé amortizálni… Egy ilyen tartalmas sportélmény után is vannak komoly emberek, akik számára esemény az aktuális Fradi meccs utolsó harminc percét elcsípni.

Nincs jövő.

a lenyugvó napnak is van ereje

***

Jegyzőkönyv

Magyar Kupa, megyei 3. forduló

Győrújbarát – Jánossomorja 2-4 (0-3)

Győrújbarát: Koncz – Dobó (65’ Kolontári), Pék, Gáspár, Mészáros – Boros, Tóth M. – Ladiszlaidesz – Paár, Glázer, Váczi (szünetben Varga Cs.).

Jánossomorja: Tüske – György, Tóth K., Gaál, Horváth T. – Cseri, Menyhárt Kiss A., (61’ Horváth R.) – Tóth K. – Maidics (68’ Bánfalvi), Rácz.

Góllövők: 6’ Cseri 0-1, 15’ Cseri 0-2, 39’ Tóth K. 0-3, 47’ Tóth M. 1-3, 51’ Ladiszlaidesz 2-3, 81’ Pék (öngól) 2-4

áldás rája

Alapértelmezett
élet, életkép

Külvárosi történet

 

az ott már a mennyország

“A szünetben azt mondtam: ebben a Videotonban ennyi van. Tévedtem.”

(Urbányi István értékelése a Gyirmót-Videoton [0-4] meccs után)

 

Ezt hogy’ a faszba lehetett így elrúgni, baszd meg!? – tette fel az adekvát kérdést barátjának a felettem lévő sorban terpeszkedő, egyébként kellemes kinézetű, húsz év körüli lány. Én már akkor sejtettem, hogy érdemes lesz rá odafigyelni, amikor a kezdés előtt azon tanakodott, vajon Suljić tényleg sérült vagy csak bekamuzta az egészet a Vidi.

Szerinte az utóbbi.

Régi vágású vagyok, ha a jegyem a 7. sor 11-es székére szól, akkor oda is akarok ülni. Akkor is, ha egyébként a teljes szektor üres. Rosszul érzem magam, ha nem jön össze, kikészít a folyamatos rettegés attól, hogy jön még egy olyan valaki mint én, akinek ez fontos és szól, én meg csak állok szótlanul vagy esetleg óvatosan mutatok arra a szemétládára, aki leült az én helyemre, akinek a szabályok semmit nem jelentenek, aztán arrébb húzódok és közben észrevétlenül felnézek az eredményjelző órájára: vajon mennyi van még a kezdésig? Talán nem lesz több néző. Vagy ha igen, az ne ide jöjjön. Lassan peregnek a percek és szívből gyűlölöm azokat, akik a bíró első sípszava után érkeznek. Igen. Ilyenkor már ölni tudok a tekintetemmel és néha megjegyzést teszek a tiszteletről.

Általában nem értik.

A lány piros cipője pontosan az én székem támláján pihent, miközben nyomogatta a telefonját és monologizált. Valószínűleg ő ezt beszélgetésnek fogta fel, de láthatóan a barátja másként gondolt a dologra, mert ugyan tisztelettudóan ühümözött végig, a tekintetében láttam, alig várja, hogy Karakó játékvezető elindítsa végre a játékot és akkor talán csend lesz, legfeljebb a szokásos stadionzaj hallatszik majd, ami lassan és könyörtelenül elnyomja kedvese hangját.

Eggyel arrébb ültem hát, így aztán persze jött a szokásos félelem, de szerencsére ezen a vasárnapon a kezemre játszott minden és hat órára a szektor úgy telt meg félig, mintha egy szabályos vonalat húztak volna a székem köré és a lányon meg a barátján kívül ebbe a körbe senki nem tudott belépni. Egy férfi próbálkozott ugyan, de amikor a vonalhoz ért, hirtelen visszahőkölt mintha nekiment volna egy láthatatlan falnak, aztán az első meglepetés után tett egy bizonytalan mozdulatot a kezével, keresve az akadályt, végül leült a 7. sor 6. székébe.

Az a jóleső érzés volt bennem, hogy no lám!, érdemes ragaszkodni a megszokásainkhoz, mert a jutalom nem marad el. Az az egy helynyi önfeladás meg igazán megérte.

egy lehetséges utóhasznosítás

Suljić kezdett és ez önelégültséggel töltötte el a lányt, a barátja pedig minden bizonnyal büszke volt rá, mert hősiesen tűrte azt is, hogy az idő múlásával egyre inkább bekúszott mellénk az a semmivel sem összehasonlítható szag, ami a női parfüm és a lassú izzadás elegyéből keletkezik és a forrása egyértelműen beazonosítható volt. Nem volt túl penetráns a bűz, ugyanakkor mérhetetlenül kellemetlen tudott lenni. Arra gondoltam, kár, hogy az a csak a képzeletemben létező kéz, ami a körömet rajzolta, nem húzott nagyobb ívet.

Vagy esetleg készíthetett volna egy búrát.

A csapatok közben reménytelenül feszültek egymásnak. A futball szép játék, ami jellemzően szórakoztat. Nehéz leírni, hogy mivel, de talán van egy konszenzus, ami a könnyedséget, a játékosságot és a kreativitást teszi az első helyekre. Itt most szó sem volt ilyesmiről, ezért jobb híján keresni kezdtem azokat az elemeket, amik nem feltétlenül szoríthatók ezekbe a kategóriákba, de most mégis, kényszerűségből az örömforrást, az én örömöm forrását jelenthetik. Így találtam meg az esetlegességet, hiszen annak is megvan a maga bája, ha a tudatos építkezéssel szemben egy csapat ezt részesíti előnyben. Csupa-csupa előre vágott labda, öncélú passzok, semmire sem jó cselek garmadája, amiket persze az első pillanatban elrontanak. Miért történik mindez? Minden bizonnyal a képességekkel magyarázható a dolog, meg persze azzal, hogy a társaságnak igazából nincs edzője. Deklaráltan persze van valaki, akit beírnak ezzel a titulussal a jegyzőkönyvbe, de már a testbeszéde elárulja: csalás történt, jobb esetben, ha megengedő vagyok, ő csupán egy szerepet játszik. Áll a kis zónájában, pózol, esetleg a negyedik bíróval perlekedik, de azt is úgy csinálja, hogy még a legrosszabb ripacs is elszégyellné magát. Számomra, akinek semmilyen komoly érzelmi kötődése nincs egyik pályán lévő csapathoz sem, ez a fajta színház kifejezetten szórakoztató. Nem hallani a szavakat, de a gesztusok mindent elárulnak. Igazából az az érdekes, hogy a csapat lassú, de látványos összeomlásával párhuzamosan ő is elfárad, befásul, a végére el is tűnik. Olyan mintha már csak egy árny bámulna maga elé mélabúsan a kispad előtt, akiből majd csak akkor bújik elő újra az ember, amikor értékelni kell a végén. Akkor aztán megelevenedik és szépen formált kerek mondatokkal beszél mellé.

Ekkor látni és hallani igazán: fogalma sincs az egészről.

segítene valaki?

A butaságban az a jó, hogy az még a jobb, szervezettebb és tudatosabb csapatoknál is megfigyelhető, persze elsősorban akkor, ha alacsony a nívó. A már sokszor emlegetett Suljić nem ügyetlen futballista, akitől azonban nincs távol a simlisség. Törékeny alkat, akit sűrű fickándozásai során előszeretettel rúgják agyon kevésbé pallérozott ellenfelei. Vagy csak megfegyelmezik, ő azonban ekkor is hajlamos eljátszani a nagy halált. A jó bíró arról is megismerszik, hogy egy ilyen fetrengés után leküldi ápolni a delikvenst, aztán nevelési célzattal csak kis spéttel engedi vissza a csatába a gyorsan talpra álló harcost, aki így hosszasan integet hiába, majd értetlenkedik, végül pedig megsértődik. Karakó sporttárs él is ezzel a fegyverrel, a derék bosnyák azonban megpróbálja kicselezni és a tartalékbíró félreérthető mozdulatára hivatkozva visszaszalad a pályára. A retorzió nem marad el: jön a megérdemelt sárga a renitensnek. Ekkor hirtelen, mintha csak egy karmester emelné a pálcáját és intene, indul a műsor: a komplett gárda a stábbal egyetemben tiltakozik a szörnyű igazságtalanság ellen és ujjal mutogat a galád és megbocsáthatatlan tettet elkövető negyedik bíróra. Feljelentik, kinevetik, lehülyézik, jó esetben csak szánják.

Közben pedig éppen írják a saját bizonyítványukat: fogalmuk sincs annak a játéknak a szabályairól, amit éppen űznek.

Van idő a merengésre, mert az első félidő nulla-nullával végződik, így mindkét társaság azzal a boldog tudattal ballaghat az öltözőbe, hogy megvalósította azt, amit eltervezett, minden a legnagyobb rendben van és ebből még bármi kisülhet.

A lány és a fiú is eltűnik a szünetre, mint az igazi főszereplők. Biztosan isznak egy bambit valahol, esetleg keresnek egy zuhanyzót. De persze nem és ez a felismerés még annál is hamarabb eljön, mint a vendégek első gólja nagyjából harminc másodperccel az újrakezdés után.

arra van az nb2

A hazai mester itt aztán végképp elindul a szellem lejtőjén, míg a másik oldalon a baseball sapkát idétlenül a fején tartó Jimmy Sommerville hasonmás tudja és érzi, hogy megérkezett a magyarfociba és ha nem vigyáz itt is marad, mert ebben a világban sokszor a kevés is elég. Persze azért ő már sok mindent látott és tapasztalt, így valószínűleg egy ideje rájött, hogy hazudott neki a menedzsere, amikor azt mondta: ez magasabb szint lesz mint az Ekstraklasa.

A Videotont kísérő szimpatikusok közben egyre nagyobb elánnal nyomják a tamtamot, a remek dallamokra épített rigmusaik üzenete azonban nem jön, nem jöhet át kellően, mert a szövegmondásuk gyalázatos és a vélhetően magyar szavakból álló nótákból kizárólag a ’hej-hej’ érthető.

Vagy a hely-hely.

A mészárlást nem lehet megállítani. A nemvendég nézők többsége már az első perctől kezdve apátiába merült és ez a helyzet csak fokozódik az idő múlásával. Talán csak egy trombitás alkot nagyot. Igaz, ebben a versenyben az is elég a győzelemhez, hogy különösebb logika nélkül, néha egy-egy hangot véletlenszerűen kiprésel a hangszeréből. Nem akarok teljesen igazságtalan lenni, ezért azt a javára írom, hogy a hazai csapat bemutatásánál igyekezett mindig a nevek után fújni.

Aztán Karakó sporttárs három jól kivitelezett sípszóval a végén elvitte ezt a pálmát is. 0-4 lett és bizony volt olyan helyi drukker, aki szerint kis szerencsével akár fordított eredmény is születhetett volna. Ő minden bizonnyal teljes mértékben félreértette Albert Einstein munkásságát.

Hazafelé menet, a buszmegállóhoz vezető kihalt utcában egy idősebb úr sétált előttem. Bizonytalan léptekkel haladt, nem tudtam eldönteni, hogy ugyanonnan jöttünk vagy ő esetleg csak megivott pár pohárkával valamelyik kocsmában. Nincs is a dolognak jelentősége. Valószínűleg nem vett észre és mielőtt befordult volna az egyik kis mellékutcába, hosszan és jól hallhatóan fingani kezdett.

Ekkor eszembe jutott a lány a stadionból és arra gondoltam: minden relatív.

még majdnem harmincszor lehet nyerni

 

Alapértelmezett