vélemény

Blaszfémia

jézus él?

Életkorom miatt soha nem volt lehetőségem az aktív Puskás Ferencet élőben megnézni.

Rengeteg legenda veszi körül Öcsi bácsit, ami a magamfajta kételkedőben legalábbis sok-sok kételyt ébreszt fel.

A filmfelvételek és a kortársak elbeszélései azonban nem hagynak kétséget.

Puskás Ferenc a labdarúgás igazi legendája volt.

Dzsudzsák Balázs semmilyen formában nem méltó e hagyományok követésére.

Játéktudása és személyisége nem mérhető semmilyen elődhöz.

A Nemzeti Sport szentségtörést követ el, amikor összehasonlít és ‘új legendát épít’ – hosszú ideje, tudatosan.

Szégyelljétek magatokat!

 

Alapértelmezett
vélemény

Magyarromán elé

magyarromán2

ilyen állat nincs is

A magyar futballban mindig van valahol magyarromán, azt is mondhatnám, hogy a magyarfoci egy permanens magyarromán.

Az Újpest-FTC az nagyon magyarromán, a Paks-Felcsút meg csak kicsit az. Most hétvégén a DVTK-Újpest és a Videoton-Debrecen volt annyira magyarromán, hogy ez a négy sportszervezetnek közel hárommillióba fájt. Még jó, hogy ez a pénz majd olyanoknak megy, akik valamikor biztos részt vettek egy magyarrománon.

De a magyarromán nem minőséget jelöl, így aztán az nbéháromban is van magyarromán. Régen sűrűn megfordultam vidéki pályákon. Ez akkor volt, amikor a szemét komenisták még elnyomták a nemzeti érzést, így aztán mondjuk a Bőnyrétalap-Kunsziget derbin sem hasíthatott bele a finom falusi levegőbe egy jóízű románozás. Most már biztosan ott is más a helyzet.

Egyébként tudjátok, hogy mikor a legjobb a magyarromán? Ha a pályán van magyar, meg román. Mondjuk ilyenkor egy picit gellert kaphat a magyarromán, de ez jellemzően senkit nem érdekel.

Mert az összefüggés más jellegű, már-már filozofikus magasságokban van. Nem véletlenül kell a magyarrománt egybe írni. És ha kimondod, előtte vegyél egy nagy levegőt utána meg mond gyorsan és lendületesen: magyarromán.

magyarromán3

mi lesz ebből?

Ugye érzed az ízét? Azért ez nem olyan, mint a magyarszlovák. Mondjuk az sem rossz, de más. Most meg ráadásul a szlovákok elég messze vannak tőlünk futballban, meg össze sem sorsolnak minket egy ideje, így nem is esik annyira jól kimondani azt, hogy magyarszlovák. Azért Hamsík haja elég gáz.

Bezzeg a románok! Ők is befejezték már az európai kirándulásokat erre a szezonra, így náluk is megmaradt egy csomó pénz a hazai bohócligában rohangáló sztárocskáik finanszírozására.

Hasonszőrűek.

Ráadásul még szőröstalpúak is. Meg az is milyen már, hogy az egyik legnagyobb ászuk egy nő.

A Marica.

marica-octav-ganea

jé! egy szakállas nő!

Most meg jönnek ide, hogy végre elkaphassuk őket. Na nem úgy persze, bár jó lenne. De nem lehet, mert az uefa meg a fifa akkor kicsinálna minket – persze igazságtalanul – és nem nézhetnénk meg a ferőert, ami természetesen megint egy magyarromán is lesz egyben.

Mert az egész ország egy magyarromán.

A magyarrománhoz való viszonyulás meghatároz és besorol. Ha nem érdekel a dolog, akkor nem lehetsz jó magyar, esetleg büdös román az lehetsz. Ha érdekel, még kapsz egy esélyt, de ne feledd, jön a magyarszlovák teszt.

A magyarromán a frusztrációnk tükörképe: pontosan mutatja, hogy ebben az országban nagyon nincs rendben valami. Pontosabban semmi sincs rendben.

Így aztán most dramaturgiailag a legjobbkor jön egy igazi magyarromán.

Igaz, a Népstadiont épp szedik szét, így aztán, ha a Keleti mellett csövező migránsok megtámadásához lenne kedve egyeseknek, nem lesz elég a szakaszjegy.

Egyébként meg szólok, hogy a píárosok minden igyekezete ellenére, ez a meccs csak azok számára az utóbbi évtizedek legjobban várt mérkőzése, akik igazából nem is szeretik magát a játékot, a futballt.

illu_lyukas

ez tulajdonképpen nem is kell

 

Alapértelmezett
vélemény

Az öreghalász és a nagyravágyó felesége

halász és felesége

a csillagokat is az égről, drágám!

Valószínűleg mindenki ismeri a címben szereplő klasszikus mesét.

A rend kedvéért azonban összefoglalom a sztorit. Adott egy házaspár, ahol a férfi halászként dolgozik, míg az asszony gyakorlatilag nem csinál semmit. Elvárásai azonban vannak, így amikor megütik a főnyereményt, ti. a jóember kifogja az aranyhalat, s az a szabadságáért cserébe remek üzleti ajánlatot tesz (értsd: teljesíti minden kívánságát!), újabb és újabb abnormális igényekkel lép fel. Először szép házat akar, aztán kastélyban grófként, a következő napon várban királyként, majd palotában császárként élni. A halacska lassan kezd morcossá válni, de minden alkalommal leokézza a kérést. A néni persze – főként, hogy ilyen frankón mennek a dolgok – nem tud leállni és következő alkalommal már a világ ura szeretne lenni. Na itt sokall be az aranyhal és küldi őket vissza a halászkunyhóba.

Ez a remek tanmese már régóta motoszkál a fejemben. Főleg amikor a hazai futballklubokhoz kapcsolódó un. szervezett szurkolói csoportok, ó pardon! ultrák tevékenységét követem nyomon.

ultras

ez is egy önkifejezés

Ugye az mindenki számára világos, hogy ma Magyarországon nem létezik minőségi labdarúgás. Ami nálunk profi futball néven fut, az nem az. Az más kérdés, hogy a körítés (MLSZ, média, etc.) szerint igen. Én azonban még egyszer mondom: bullshit az egész.

A normális és a h*lye szurkolók is tudják ezt. A különbség csupán annyi köztük, hogy az előbbiek már egy ideje nem járnak meccsre. A második társaság tagjainak derékhada pedig létrehozta az ultracsoportokat. Persze sok jószándékú ember is csatlakozott hozzájuk, akikben élt vagy él valamilyen vadromantika és azt gondolták, nálunk is meg lehet csinálni azt, ami a világ szerencsésebb részén működik. Nem lehet megcsinálni! Főleg azokkal a figurákkal, akik ezeket a csoportokat irányítják.

A foci ugyanis ebben a kontextusban teljesen másodlagos dolog. Komoly önértékelési problémákkal és egyéb frusztrációkkal küzdő fiatalemberek csapatba verődve végre nyertesnek érezhetik magukat. Bónuszként mindez nyakon öntve egy jó adag náci szélsőjobbos maszlaggal.

Amikor elindult a szurkerkártyákkal kapcsolatos mizéria, a fiúk akcióba léptek és ami még árulkodóbb: kooperálni kezdtek egymással. Mármint a különböző csapatokkal szimpatizálók. Ez önmagában nem lenne probléma, szerintem azonban semmi mást nem bizonyít, mint azt az egyébként is teljesen egyértelmű tényt, hogy ideológiában sokkal közelebb áll egymáshoz egy FTC és egy Újpest ultra, mint például két fradista szurkoló. Például közösen üvölthetik a San Marino-i éjszakában, a válogatott meccs huszadik percében az „Utállak sz*r Szlovákia!” kezdetű okosságot.

Mert miről is van szó? Lehet itt papolni, de az egész arra van kihegyezve, hogy a balhézókat lényegesen egyszerűbb legyen megtalálni és kiszűrni. Ez ugye komoly érdeksérelmet jelent. Az a legszebb egyébként, amikor ilyenkor az utált liberális érvrendszerrel jönnek és az emberi jogok megtiprását vizionálják. Muhaha!

A válasz egy álszent ’szoftbojkott’ lett, amibe bőven belefért, hogy kimegyünk a meccsre és ott szakmányba mantrázzuk azokat a rigmusokat, amiket az MLSZ tuti büntet. A legalja, amikor valamelyik nagyeszű beordítja, hogy „Akkor százezerér’!”, mire már fel is zúg a „B*zi MLSZ!” és társai. Az utóbbi egyébként természetesen egy más jellegű önkifejezés kapcsán is örömforrást jelent a srácoknak. Hogy ezzel ártok a szeretett csapatnak? Hol fontos ez?

Ennek ellenére a klubok mégsem lépnek komolyan. Talán csak Hemingway meg Kubatov keménykedik. Meg is kapják a pofájukba. A többiek attól tartanak, hogy még az a kevés néző is elvész, ha ezek az arany gyerekek eltűnnek.

(Egy röpke mellékszál. Az újjáépülő ETO menedzsmentje is azon az úton indult el, hogy elkezdte kinyalni a helyi ultrák s*ggét. Ennek első lépéseiről, illetve a visszásságokról magam is írtam már itt. Amikor a klub belőtte az aktuális szezon jegy- és bérletárait, a szervezett szurkolói csoport behisztizett, mert nem kapta meg azokat a kedvezményeket, amiket az utált Tarsoly-érában igen. Nyilvánvalóan hibáztak Győrben, amikor a dresszek kiválasztásával szemben ezt a kérdést nem vitatták meg az ultrákkal.)

Az MLSZ végül kimenekül a kötelező szurkolói kártya fenntartásából. Mi történik? Nem elég! A regisztráció sem kell! Blablabla! Mondják ezt olyanok, akik közül valszeg a legtöbbnek van például olyan Smart vagy SuperShop kártyája, ahol több személyes adatot adott meg, mint az un. regisztráció során.

Most itt a legújabb eset. A Videoton és a Ferencváros ultrái egy szektorban kívánnak szurkolni a két csapat bajnoki meccsén, mivel borzasztó az a procedúrába, amibe belekényszerítik szegény drukkereket csupán csak azért, mert meg akarják nézni imádott klubjukat a ligában. Ráadásul mindenhol más a menet.

És most már Garancsi is berágott.

Lehet, hogy hamarosan az aranyhal elküldi végre ezt az egész bagázst a jó büdös francba?

aranyhal2

ennyi volt srácok

Alapértelmezett
vélemény

A játékos is ember

hiszen repülni is tudok…!

Tévúton járnak, akik bundát, ne adj isten fogadási csalást emlegetnek a szombati DVTK-Videoton meccs kapcsán.

Koman ugyanis valszeg tényleg elhitte, hogy ő egy nívós labdarúgó, aki lát a pályán, így a legnagyobb lelki nyugalommal tehette vissza a bogyót a félpályán túlról, középerősen a senki földjére

Az ő univerzumában ugyanis ez egy tökéletesen végrehajtott hazaadás volt, minekutána egy szemvillanás alatt felmérte: égen-földön nincs ellenfél.

Most hagyjuk azt a mellékszálat, hogy a taktikai fegyelem egy pillanatra háttérbe szorult, mert azt még én sem feltételezem, hogy Bekő kérte volna: Volikám, tartsd meg azt a labdát, aztán ha nincs más megoldás, tedd bátran haza! Mindegy honnan.

Vladimirt minden bizonnyal elbódította valami a jóféle diósgyőri levegőben. Gondolataiban talán már egy fagyit nyalt a Kisgergelyben, vagy a Black Mici habzó söre járt a fejében, esetleg a Szinva Terasz zsánerlányai keltek életre a szemei előtt. De tévedett, mert az a suhanó árny nem egy lány volt, hanem Felipe Oliveira.

Az igazságot nem tudhatjuk meg soha, mert a médiában sokkal földhözragadtabb dolgokról beszélt, meg arról, hogy rosszul alszik emiatt és a társait sajnálja leginkább.

És egyébként sincs idő a merengésre, mert a jövő héten már fellépés az Illovszkyban a Vasas az MTK ellen, aztán meg a jön a Loki a katlanba.

Az utóbbinál ráadásul jó lesz hősünknek vigyázni, mert aznap este még lovagi torna is lesz a várban tüzes csatajelenetekkel és ki tudja, előtte milyen kósza gondolatok veszik el a figyelmét a pályán.

Nehogy most meg egy meggondolatlan pirossal rontsa a Diósgyőr nyerési esélyeit.

Alapértelmezett
vélemény

Álmok álmodói

think_positive_be_positive_quotes

A vébé-sorsolás eredményének ismeretében a Nemzeti Sport egyből megfogta a lényeget.

Az mindenesetre biztos, hogy a 2016 szeptembere és 2017 októbere között rendezendő selejtezők során (pótselejtező: 2017. november) a magyar válogatott esélyt kap arra, hogy eltüntessen egy régóta ott éktelenkedő nullát a mérlegéből – azt a bizonyos portugálok ellenit, amely az első összecsapás, az 1926. december 26-i portói 3:3 óta rendületlenül tartja magát a győzelmeink rovatában.

Hibátlan és tűpontos.

Darvasi László írta a Titokzatos világválogatott című könyvében:

Néhány esztendővel ezelőtt egy Diaz nevű kerületi portugál bíró, akit fiatal és szép felesége, Rosaria minden mérkőzésre elkísért, a második félidő közepén kiállította Franciscót, a barabegói kiscsapat sztárját, akit a Porto is meg akart venni. Volt még a játékból huszonöt perc. Ennyi idő alatt Francisco bosszúból  elcsábította Rosariát, és a szertárban szerelmeskedett vele. Rosaria hívő asszony volt, ezért a férjének az esetet megvallotta. A bíró is hívő ember volt, megbocsátott a csapodár asszonynak.

Ám úgy alakította sors, hogy Diaznak egy nap újra Barabegóba kellett mérkőzést vezetnie. Francisco, a helyi csapat sztárja a mérkőzés első pillanatától fogva sportszerűtlenül, durván és aljasul játszott. Rúgott, csípett és harapott, káromolta Istent, becsmérelte a bírót, lábakat tört, orrokat fejelt szét, a meccs vége felé a labdát is eldugta, kiszúrta, szétvagdosta. S mindeközben égő szemekkel bámulta a pálya szélén ácsorgó Rosaritát.

De mindhiába bámulta.

Diaz, a bíró ezen a mérkőzésen nem állította ki Franciscót.

talán Diaz és talán Francisco

talán Diaz és talán Francisco

Azért még mielőtt bárki elkezdené foglalni az oroszországi szállást 2018 nyarára, leírom, miként állt fel a svájci csapat az idei utolsó meccsén a litvánok elleni EB-selejtezőn.

Sommer (Gladbach) – Lichtsteiner (Juventus), Shär (Basel), Djourou (HSV), Rodriguez (Wolfsburg), Inler (Napoli), Behrami (HSV), Xhaka (Gladbach), Shaqiri (Bayern, kölcsönben az Internél), Seferovic (Frankfurt), Drmic (Leverkusen).

A srácok nem perememberek a nevük mellé írt csapatoknál.

Alapértelmezett
vélemény

Párhuzamos univerzum

paralleee

Ez a poszt a Videoton-TNS BL-selejtező 78. percében született meg a fejemben.

Körülbelül öt percet láttam a meccsből, amikor a walesiek megrúgták a góljukat. Háttér tévézésnek gondoltam az egészet, nem többnek. Az un. magyarfocival gyakorlatilag leszámoltam és semmi esetre sem akartam egy újabb bőrt lehúzni erről a velejéig korrupt, profinak csúfolt hazai labdarúgásról.

Csakhogy ekkor a walesi szélső csinált egy nem túl komplikált visszacselt – tudom, miről beszélek, kedden én is benyeltem egy hasonlót, szégyelltem is magamat rendesen -, centerezett és a másodikként érkező társa becsúszva bekotorta a bogyót.

A fehérvári belső védők mindezt valamilyen katatón állapotban statisztálták végig, még arra sem volt erejük, hogy egy gyenge próbálkozással lest reklamáljanak. Nagyon gyorsan történt minden. Az egész szituáció a futball végtelen egyszerűsége miatt volt ijesztő és egyben gyönyörű.

Olvastam mostanság valahol, hogy a magyar focistákkal elsősorban az a baj: munkaként tekintenek erre a csodálatos játékra, hiányzik belőlük a szenvedély. Torghelle Sanyi egy ilyen kijelentésre nyilván bemutatna egy stukkoló ijesztést arcra, de ő képviseli a kisebbséget. Igen! Azok az arcok! Semmi indulat, semmi düh. Még a hazatérése után a helyi viszonyokba gyorsan visszataláló, indolens és elsősorban operettista karaktert formázó Juhász Roland is leszegett fejjel üldögélt a kispadon, miután pár perccel korábban sérülés miatt le kellett cserélni.

Aztán folyt tovább a meccs a sóstói trópuson, a szakértők nyilván elemezték a helyzetet, de ez számomra csak egy egyre távolodó világ apró jeleiként volt értelmezhető, már csak azért is, mert Bozsik Péter némán tátogott a laptévében.

Gondolatban elrepültem egy másik bolygóra, ahol minden fordítva van, a valóságot mi magunk találjuk ki és amit a szemünkkel látunk, csupán fikció.

A futball is egészen más volt, legalábbis ahhoz képest, ahogyan én azt az idegen országokból sugárzott közvetítések alapján eddig elképzeltem. Ha rezdült a háló, mindig örülhettem, mert függetlenül attól, hogy melyik kapuba ment be a labda, a gólt a MI csapatunk szerezte. No jó, amikor a különbség már legalább ötgólosra nőtt, a másik csapatnak is jóváírtak egy-két találatot. Mert a szívünk azért nem volt kőből és egy idő után már nem is volt olyan szórakoztató állandóan győzni.

És a Nemzeti Sportban meg a FourFourTwo-ban megjelentek végre értelmet nyertek, ráadásul az összes külföldi trénerről, meg azokról, akik kritizálták az itthoni viszonyokat végre kiderült, hogy teljességgel kóklerek, jó esetben vették a diplomájukat.

A BL-t, az EL-t magyar csapatok nyerték, a válogatott végigverte a világot.

Aztán egyszerre megint az M4 műsora villant a szemem elé és azt láthattam, hogy a hosszabbítás második félidejében valahogy összejött az egyenlítés és ezzel gyakorlatilag a továbbjutás.

Nincs itt semmi probléma: Szöllősi György és az összes tettestársa továbbra is aranynak mutathatja be a sz*rt.

Legalábbis a BATE-val zajló párharc lezárásáig.

a táj szép, a levegő jó, a foci olyan, amilyen

a táj szép, a levegő jó, a foci olyan, amilyen

Alapértelmezett
vélemény

Ultra ultra

Louis, I think this the beginning of a beautiful friendship

Lassan egy hete próbálom értelmezni illetve helyére tenni az ultrák egyik emblematikus figurájával, Kocsis Balázzsal készült interjút, ami a futsalosok honlapján jelent meg.

A beszélgetés szerintem túlságosan baráti ívét talán csak az utolsó, a klub jövőjére vonatkozó kérdésre adott válasz töri meg, amiben a korábbi optimista szavakhoz képest egészen érdekes mondatok hangzanak el, mint például ez.

“Attól tartunk, két dolog jöhet, jöhet egy befektető, aki bármit megtehet és az embernek onnét nem lesz belelátása, vagy a lehet, megmarad minden úgy, ahogy van, ami nem lesz elég egy NBI-es markáns csapat kialakításához.”

Aztán egy tegnapi cikkben, ami a csapat új mezét hivatott beharangozni, Balázs újra megszólalt.

“Megegyeztünk, hogy mi is szeretnénk, ha szorosabb kapcsolat lenne a klub és a szurkolók között.

Nekünk, ultráknak három fontos témában kellett változás.

Az egyik a klub címere, hogy hagyjuk el a Tarsoly-érában használt szinte fradis címert. Ez megtörtént, bár ami helyette lett, azzal nem vagyunk elégedettek. Túlságosan bonyolult, nem tetszik a pajzs formája, az E és az O betű nem egyforma nagyságú és szerintünk felesleges bele az alapítási évszám, hiszen ez már nem azonos a múlt század elején létrehozott klubbal. Nem modern, ráadásul a bonyolultsága miatt nagyon sok pluszmunkával lehet csak drapériára vagy bárhova felfesteni.

A második téma az volt, hogy a csapat mindig zöld-fehérben játsszon, ne tiszta zöldben vagy tiszta fehérben vagy narancssárgában, ahogy az utóbbi időben szinte mindig. Ezt megfogadták a vezetők, örülök, hogy részt vehettünk a döntéshozatalban. Szerintem szép felszerelésekre esett a választás és remélem, a következő években ez a mez és nadrág variáció jellemzi majd mindig az ETO együttesét.

A harmadik a baráti kör újjáalakítása volt, hiszen sok olyan szurkolója van a csapatunknak, aki nem akar a keménymag tagja lenni, de szüksége lenne a szervezett klubéletre. Ebbe az irányba is megtettük a lépéseket.”

A történet egyszerre kikerekedett, aztán rögvest kapott is egy piszok nagy gellert.

A klub részéről mindenképp dicsérendő, hogy próbál kapcsolatot keresni azokkal, akikért ez az egész, ti. ETO, tulajdonképpen van. Ebben a relációban nem is kell nagyot fakítani, mert Tarsoly Csaba, khm… hogy is mondjam finomam, erre nem volt túl nyitott.

De talán érdemes volna Drucskó elnök úrnak és munkatársainak elgondolkodnia azon, hogy mekkora teret enged sz együttgondolkodásnak.

Nehogy akkor már túl késő legyen, amikor a kezdőcsapatot is egy jól látható és hallható, markáns csoport szeretné összeállítani.

nyúl puskával

Alapértelmezett