életkép, szatíra

Tényleg van olyan állat, hogy magyarfutball

ha azt veszem, ez az egész a szórakoztatásról szól

A magyarfoci igenis izgalmas! Kár, hogy nem úgy, mint minden normális helyen. Nálunk jó ideje elsősorban a futball köré épülő, egyelőre sajnos csak képletesen virtuális világ tartogat igazi meglepetéseket. Nem csoda, hogy olyan az ember érzése, talán jobb is lenne, ha magát a sportot kihagyhatnánk a buliból. Simán meg lehetne oldani!

A minden szempontból centralizált közmédia birtokolja a közvetítési jogokat, így semmi akadálya nincs, hogy előre szépen megkoreografált meccseket adjon a tévé. A technika már bármire képes, ráadásul darabszámra megtermelné a szereplőket az akadémiák sora. Felvetődik a kérdés: és honnan lennének nézők a helyszíneken? Ez most komoly? Ha a megfelelő ember kéri, a debreceni stadionban is össze fog jönni az a húszezer fanatikus.

A Népsport már most is sokszor fabulál, náluk még törést sem okozna, ha deklaráltan soha le nem játszott, kamu bajnokikról kellene írni. A közösségi média egyelőre kemény dió, de a hazai internetes kultúra alacsony szintje miatt, nem is biztos, hogy ennek a célcsoportnak a félretájékoztatására érdemes nagyobb erőforrást igénybe venni.

A változtatás másik hozadéka az lenne, hogy a TAO pénzek kapcsán eltűnne minden trükközés, hiszen az igazságon túli labdarúgás térnyerésével okafogyottá válna az infrastruktúra fejlesztése, azaz direktbe lehetne a pénzeket a rövid pórázon tartott vállalkozói kör felé csatornázni, akik aztán haladéktalanul visszaoszthatnák a zsé előre meghatározott hányadát.

Azt hiszem ez lenne az igazi ’Panem et circenses!’, a tökéletes win-win szituáció: a nép tombolhatna a ragyogó mérkőzések okán, másnap pedig az érzést megerősítve olvashatná a színes beszámolókat a sportújságban, no meg a lánglelkű Szőllősi György sziporkázó vezércikkeit a magyar labdarúgás mindenek felettiségéről és ezzel párhuzamosan a Világ, különösen a Nyugat vitathatatlan és elkerülhetetlen hanyatlásáról. Mindezzel párhuzamosan a megfelelő zsebek dagadnának rendesen, természetesen valamilyen nemes és jó cél érdekében. Hogy az micsoda, fedje jótékony homály, de nektek jó lesz, parasztok! (Hoppácska! Csak kicsúszott pedig nem akartuk, ráadásul a kommunikációs tréner is mondta, hogy nem szabad.)

*

A fenti vízió azonban még a jövő zenéje, így sajna azzal kell főzni, amink van, az meg ugye nem sok. A világmegváltó ötleteknek ellenben nincs híján az MLSZ, ami most éppen a profi csapatok létszámának további drasztikus csökkentését dobta be koncnak. Mivel bármi megtörténhet és annak az ellenkezője is, még azt sem zárom ki, hogy ma este kijön a 2017-18-as és a 2018-19-es versenykiírás és az utóbbiban már csak 12-12 első- és másodosztályú csapat szerepel. Személy szerint én ezen azért nagyon meglepődnék. Túl sok ugyanis a futball-bizniszbe belerángatott potentát, helyi kiskirály – legyen az vállalkozó vagy politikus, akinek ez a húzás nagyon fájna.

Szóval lesz még sírás-rívás, meg rohangálás a nemzet szövetségi kapitányához, aki persze jó szokása szerint ezt a szituációt is a marionett bábok rángatásához fogja használni, aminek eredményeként létrejön a leginnovatívabb hungarikum, a sajátos magyar Fregoli Liga, aminek létszáma mindig az adott pillanat érdekei szerint alakul, ennek megfelelően akár szezon közben is ki lehet majd esni és fel lehet jutni. A pontozási rendszer szisztémáját még ki kell dolgozni, én készen állok a feladatra, akár a Szerencsejáték Zrt. kompetens munkatársaival együttműködve.

Egyelőre játszunk el a gondolattal, hogy mi lesz a következő két idényben, ha nagyot akar durrantani a szövetség? Figyelem! Az alábbi eszmefuttatás szigorúan a fantáziám szüleménye, annak a valósággal csak csekély kapcsolata van. Ezzel azt akarom mondani, hogy ne vegyétek véresen komolyan.

A most folyó szezon zárása után, a pályán elért eredmények alapján a következők szerint alakult a 2017-18-as idény mezőnye a két legfelsőbb osztályban.

NB I: DVSC, DVTK, FTC, Haladás, Honvéd, Kisvárda, Mezőkövesd, MTK, Puskás Akadémia, Újpest, Vasas, Videoton.

NB II: Balmazújváros, Békéscsaba, Budaörs, Cegléd, Csákvár, ETO, Gyirmót, Kazincbarcika, Kozármisleny, Mosonmagyaróvár, Nyíregyháza, Paks, Siófok, Soproni VSE, Soroksár, Szeged 2011-Grosics Akadémia, Szigetszentmiklós, Szolnok, Vác, ZTE.

Azonban még a nyár folyamán robban a bomba! A szabályzat egy rejtett pontja azt tartalmazza, hogy azonos osztályban nem szerepelhet egyszerre két olyan csapat, amelyik ugyanazon legendás futballista szellemi örökösének tartja magát. Rögtön megindul a jogászkodás a Puskás Akadémia és a Honvéd menedzsmentje között, hogy melyikük jogosult az NB I-es részvételre, ami több körös vita után a felcsútiak győzelmével végződik. A döntő érv, hogy ők a nevükben is szerepeltetik Öcsi bácsit, aminél meggyőzőbb bizonyíték nincs és nem is lehet a kötődés erősségére. Hiába érvelnek a kispestiek a történelemmel és a jó ízléssel, csak annyit sikerül elérniük, hogy a legmagasabb grémiumban szavazategyenlőség alakul ki, így a mindentől és mindenkitől független Magyar Sportújságírók Szövetségének kezébe kerül a döntés. Az MSSZ közfelkiáltással a szervezet elnökére, Szöllősi Györgyre testálja a feladatot, aki először megköszöni a bizalmat, elmondja, hogy milyen nehéz feladat ez számára, aztán öt perces időintervallumra lemond a Puskás örökség kezeléséről, majd a Puskás Akadémiára szavaz. Miután a CAS még a procedúra előtte jelezte, hogy nincs módja foglalkozni egy esetleges fellebbezéssel, a játszma eldőlt, a Honvéd a megszerzett bajnoki ezüst ellenére mehet az NB II-be. Függöny le.

Egy feladat maradt még, ki kerüljön a kispestiek helyére? A parttalan vitát megelőzendő az MLSZ közli, hogy mivel az indulásra jogosult 11 csapatból négy fővárosi és kelet-magyarországi alakulat van, ellenben a Dunántúlt csak három gárda képviseli, csakis ez a régió pótolhat. A demokratikus szellemet pedig azzal kívánják erősíteni, hogy a már indulási joggal rendelkezők választhatnak maguk mellé játszótársat. A Debrecen, a Fradi, a Haladás, a Kisvárda, a Mezőkövesd, az MTK és a Puskás képviselői a Csákvárra voksolnak, a másik három csapat nem jelöl, a szavazásnál pedig tartózkodik. A voksolás után ezt azonnal meg is bánják, az induló tabellán ugyanis a nevük mellett mínusz tizenkét pont jelenik meg. Van egy apró csillagocska a számok mellett, de ahhoz nem tartozik semmilyen magyarázat a táblázat alján. Érdeklődésükre jellemzően olyan válaszokat kaptak, hogy „Majd később lesz indoklás!”, meg „Csak.”, meg „Mégsem tizennyolcat vontak le?”

A bajnokság maga rendben lebonyolódott. A kiesés kérdése például roppant hamar eldőlt, mert az Újpestet a harmadik, a Diósgyőrt a tizedik, a Vasast pedig a huszonötödik forduló után zárták ki, hol azért mert volt rajtuk sapka, hol azért mert nem. A harminchárom körös pontvadászatot végül a Puskás nyerte csupa győzelemmel, mögötte kilenc ponttal lemaradva végzett a meglepetéscsapat Csákvár, a dobogó legalsó fokára pedig a Videoton léphetett úgy, hogy csak az előtte záróktól kapott ki, mindenki mást megvert. A Fradival a három meccsből egyszer játszottak idegenben, talán az volt a szezon legélesebb összecsapása, csak egy utolsó perces tizenegyessel húzták be a derbit. Azon a meccsen tesztelte a Szövetség azt a szabálymódosítást, hogy a tizenhatos vonalai mellé két méterrel kijjebb húztak még egy mészcsíkot és az így megnövelt büntetőterületen belül történt szabálytalanságok esetén járt a tizenegyes. Egy ilyen szituációt követően született az egyetlen gól, ami után az összes funkcionárius elégedetten csettintett, bár abban megegyeztek, hogy az óvatosság elve miatt, ezt a változtatást a későbbiekben is csak egyes klubok meccsein vezetik be. Egyelőre.

most akkor tulajdonképpen miről is lenne szó?

A második vonalban ugyanakkor az átszervezés miatt gyilkos szezonnak vágtak neki a csapatok. A kiírás szerint csak a harmadik, a negyedik, az ötödik, a hatodik, a hetedik, a nyolcadik és a kilencedig maradt benn a húsz gárda közül. Pontosabban csak tizenkilenc csapatról beszélhetünk, mert a Honvéd az őt ért megaláztatás miatt még a kezdés előtt visszalépett a bajnokságtól. Aztán a létszám szép lassan tovább csökkent, mert szép sorjában a Cegléd, a Budaörs, a Kozármisleny, a Szigetszentmiklós, a Vác és végül a Kazincbarcika is összeomlott anyagilag. Számos helyen a fő támogató lépett vissza az egyik pillanatról a másikra, illetve az önkormányzatok számára tiltotta meg egy hirtelen felindulásból elfogadott kormányrendelet a profi csapatok közvetlen támogatását. A soroksáriakkal egy elszámolási vita folytán az FTC felbontotta az együttműködési szerződést, aminek következtében márciusra csak öt játékosuk maradt, míg a Szeged 2011 csapatának tulajdonosi köre végre meg tudott állapodni a SZEOL-lal az egyesülés kapcsán, ennek azonban az volt az ára, hogy a közös csapatnak tavasszal már az NB III-ban kellett szerepelnie. A ligát végül a Balmazújváros nyerte meg, egy ponttal az ETO előtt. Szerencsés harmadikként a Szolnok is felkerülhetett volna, de a klub hosszas tanakodás után nem vállalta a magasabb osztályt, sőt a profi labdarúgás működtetését is beszüntették a városban, ezért csak a megyekettőben indultak 2018-ban. A paksiak nem kapták meg a profi ligában induláshoz szükséges jóváhagyást, mivel a sporttelep pontosan Paks olyan városrészén fekszik, ami egy az atomerőmű-bővítéssel érintett terület szélén helyezkedik el és így a pályát haladéktalanul fel kellett számolni. És hirtelen. Példának okáért az utolsó hazai meccsük csak hatvankét percig tartott, mert akkor lett jogerős a bontási engedély és indulhattak a munkagépek. A kormány garanciát vállalt ugyan egy új stadion építésére, de érthető okokból erre csak 2025-ös átadás mellett tehetett ígéretet. Túl gyorsan történtek az események és valljuk be, a klub képviselői sem álltak a helyzet magaslatán, nem volt B-tervük, ezért számukra is – ha csak átmeneti időre – maradt az amatőr futball. Így aztán a jobb gólkülönbséggel ötödik Nyíregyháza léphetett feljebb, amely pénzt és energiát nem spórolva akarta nagyon az első osztályt és érezhetett végül nem kicsi elégtételt a 2015-ös jogtalan kizárás után. Amikor megszületett a végleges döntés és elfogadták a csapat nevezését, a Dragóner-Rudolf edzőpáros irányításával célba érő társaságot tizenkét lovas hintóval vitték körbe három napon át a városban. Utána két napig a szurkolók húzták a fogatokat.

A szépen elfogyó csapatok következtében kieső végül egyáltalán nem volt és ez így helyes, mert a sport elsődleges célja nem a kudarc, hanem a siker. Utólag derült ki, hogy az NB III-as bajnokok közül is csak a Pécs akart előrébb lépni. Nyugaton az Érd, keleten a Méhkerék maradt ott, ahol volt.

A Magyar Labdarúgó Szövetség minden jobbító szándéka ellenére, amikor 2018 nyarán, az oroszországi vébét kísérő mámor lecsengését követően elindult az új idény, mindenki tudta, hogy ismét a szürkeség hónapjai jönnek. Hiába játszott elődöntőt a magyar válogatott, a csapat korábban itthon futballozó játékosai kivétel nélkül a négy nagy európai ligába és Kínába igazoltak, így számunkra az igazi labdarúgás továbbra is csak a tévén keresztül volt hetente elérhető.

Ráadásul 2020-tól egyaránt húsz csapatosra emelték az első és a második osztály létszámát.

*

Végszó.

„A Magyar Kupa és a professzionális bajnokságok lebonyolítása a korábban meghatározott létszámmal (NB I – 12 csapat, NB II – 20 csapat) és formában zajlik az elkövetkező években is. Felvetődött a másodosztály mezőnyének szűkítése, ám az egész ország területén zajló fejlesztés szempontját figyelembe véve az elnökség a jelenlegi létszám megtartását tartotta indokoltnak.

[részlet az MLSZ 2017. március 2-i elnökségi ülését követően kiadott közleményből]

Alapértelmezett
életkép

Győrújbarát, Isztambul

alvó sárkány

Javi Garcia rövid passza után Hamann készítette le a bőrt Smicernek, aki egy kicsit állított rajta, aztán a tizenegyespont képzeletbeli meghosszabbításától picit jobbra, úgy huszonöt méterről, talán kissé ütemtelenül keresztbe visszalőtte azt a bal alsó sarokra. A megoldás meglephette Didát, ráadásul takarásból jött a löket, így hiába vetődött jól, az apró késedelem végzetessé vált és a bőrkesztyű hegyét érintve a labda megpihent a sarokban. Miután a cseh szélső felfogta, hogy a kísérlete sikerült, örömében sután és megismételhetetlen mozdulattal bokszolt a levegőbe. Úgy, ahogy azt csak archív felvételeken látni, mert akkor még nem tanult és begyakorolt mozdulat volt a körítés. Gerard fejese után nem sokkal történt mindez azon az isztambuli éjszakán, a második félidő elején. 0-3 után hirtelen 2-3 lett. A gerincek kiegyenesedtek, a tekintetek kitisztultak és a szünetet követően kissé kedvetlenül kiballagó futballistákba egy pillanat alatt visszatért az élet. A liverpooli fanatikusok által meggyújtott görögtüzek fényében pedig mint egy álomkép, a Bajnokok Ligája trófea sziluettje rajzolódott ki.

És a csoda nem sokkal később valósággá vált.

***

ebből remek közvetítőállást lehetne csinálni

A második félidő hatodik percében Ladiszlaidesz Péter egy szögletet követően tetszetős gólt ért el. A büntetőterületen belülről talán kicsit ütemtelenül lőtte vissza a balról érkező kornert, ami meglephette Tüskét, aki tehetetlenül figyelte az előtte elsuhanó pettyest. A csapat többi tagja közül a távolabb lévők is hatalmas sprintet kivágva rohantak társukhoz ünnepelni. A szünetet követően kissé kedvetlenül kiballagó futballistákba egy pillanat alatt visszatért az élet, a gerincek kiegyenesedtek, a tekintetek kitisztultak és a valahol a közelben, a gallyak égetésére emelt máglyából felszálló füst szaga mellett hirtelen mint egy könnyű fuvallatot, az egyenlítés lehetőségét is érezni lehetett a levegőben. Történt, hogy nem sokkal korábban Tóth Máté is gólt rúgott, így a lefutottnak hitt csata egyszer csak ismét élessé vált, a 0-3-mal forduló Győrújbarát 2-3-ra közelített a Jánossomorjához és majd’ harminc perccel a vége előtt még a továbbjutás sem tűnt elérhetetlennek.

Nem túlzás, az maga lett volna a csoda.

***

jános!

Ha az ember kellően öreg már mint én és legalább a fél életét a futball bűvkörében töltötte, előbb vagy utóbb el fog jönni számára az az idő, amikor az úgynevezett csúcsfoci egyszerre érdektelenné válik. Nincs ebben semmi különleges. A tematikus tévék ma már azzal próbálják kitölteni a műsoridőt, hogy a nagyok mellett a kevésbé attraktív ligák közvetítési jogait is megszerezik, így aztán egyáltalán nem nagy kunszt a belga, a lengyel vagy esetleg a skót bajnokság kiesési rangadóját is élő egyenesben, magyar kommentárral megnézni. Hozzáteszem, hogy eközben a BigFour (angol, német, olasz, spanyol pontvadászat) meccsei a tömegesedés miatt szintén fogyaszthatatlan masszává szelídültek. Kivételek mindig vannak, de akkor is.

Így aztán nincs más hátra mint visszatérni az élő derbik varázsához és ott is messze a legjobb választás egy alacsonyabb osztályú összecsapás.

Vitán felül áll, hogy az igazi hab a tortán egy vérbeli kupameccs.

alfa holdbázis

A győrújbaráti futballpálya maga a kettősség: a múlt és a jelen egyaránt jelen van benne. Jó harminc évvel ezelőtt én is rohangáltam rajta párszor. Szép fekete dresszem volt, rajta büszkén viseltem a vörös csillaggal megspékelt, a nemzeti színeket is magában rejtő labdás címert JT felirattal. Különleges hely volt ez számomra, mert itt még az átlagosnál is jobban próbáltam láthatatlanná válni, mivel apám volt akkor éppen a tanácselnök és bizony nem lett volna szerencsés, ha ez a mellékes információ nyilvánosságot kap. Szerették a falubeliek, de valószínűleg még neki sem bocsátották volna meg, ha éles helyzetben rosszul húzok be egy lest. Józsikám! Mit csinált ez a gyerek?

A gyep most állítólag jobb, ráadásul van már öntözőrendszer is, amit fúrt kút táplál és a mostani meccsnapon is déltől locsoltak.

Ami régen biztosan nem volt, az a kerítés, így már nem a kezdősípszó után szedi a jegyet az arra illetékes a korlátnál álldogálóktól, hanem a belépésnél fizetni kell, méghozzá ötszáz forintot, így a büdzsé azonnal másfél sörre valóval csökken, ráadásul a romantikus fíling is csökken.

A csepp arénát több oldalról is kukoricaföldek veszik körbe, a távolabbi kapu mögött azonban érdekes látvány tárul a szemlélődő elé. Felvonulási épületnek látszó konténerek állnak a semmiben, mellette sitt halom rontja el az egyébként csodás panorámát, a messzi távolban felsejlő pannonhalmi apátsággal. Aztán egy félig kész, bepucolatlan és ablaktalan, de újszerű valami kontúrjai tűnnek elő. Mint később kiderül egy istálló és valóban! Két ló kergeti egymást egy búsan szunyókáló markoló körül.

Látod ezt a hányadékot? Kérdezi rögtön a köszönés után Jani bácsi a rendező. Először nem tudtam mire vélni, hogy miért jön oda hozzám húsz perccel a kezdés előtt, amikor elfoglaltam a megfigyelői pozíciómat a kispadok mögött. Lehet, hogy akkreditálnom kellett volna? Hasított belém a gondolat és gyorsan a táskám mélyébe rejtettem a fényképezőmet és semleges arccal vártam a végzetemet. Tévedtem mint annyiszor. Csak beszélgetni volt kedve és vélhetően megörült az ismeretlen ábrázatomnak. Így aztán gyorsan megtudom, hogy itt házak fognak épülni. Tudod ki akar itt lakni? – kérdezi a bajusza alatt és közben szinte kacsint. Talán aki szereti a focit – próbálkozom. Legyint és igazából nem tudom meg a titkot. Aztán szó esik szlovák rendszámú kocsikról, meg ÁFA csalásról, fennhéjázásról és irigységről. Aztán egy groteszk jelenet tanúja lehettem. Az ingatlan tulajdonosa, aki egyébként iratokkal a kezében folyamatosan telefonált miközben megállás nélkül sétált, hirtelen beült a fekete Mercedesébe és a senki földjén ment vele vagy tíz métert, kiszállt. Utána pedig folytatta a telefonálást.

A meccs kezdetére aztán eltűnt. Ugyanúgy mint Jani bácsi, aki egy ’Dolgozni is kell!’ felütést követően visszaballagott a másik oldalra. Oda, ahol tényleg voltak nézők.

Emlékezett apámra és ez jólesett.

akkor milyen koreó is lesz?

A söntés az emeletráépítéssel felturbózott klubház mellett van. Ez biztosan így volt régen is, mert erre határozottan emlékszem. Onnan közvetlen és remek rálátás nyílik a játéktérre. Logikus választás, hogy a hazai kemények itt alakították ki törzshelyüket, amit egyébként egy szolidan elegáns molinóval deklaráltak is: B-közép Győrújbarát – szól a rideg, de pontos felirat. Miközben lassan csordogált a meccs, folyamatosan bizonytalanodtam el, hogy ki is igazából ez a tíz-tizenkét ember? Valódi fanatikus, aki idegenbe is elkíséri a csapatot? Esetleg szimpla trollok, akik felültek egy bulivonatra és ennek kreáltak egy kevéssé szokványos keretet? A kérdés nyitva maradt. A hangulatot megcsinálták, a kimérés biztosan jól jár velük és ezen a szinten kizárt, hogy a szövetség pénzbírsággal tegye lehetetlenné a klubok anyagi helyzetét a helytelen viselkedés és a nem píszí rigmusok miatt.

Jól szólt a ’Hülye bíró!’, a ’Mocskos csalók!’ meg az ’Egyszerűen senkik vagytok, hej-hej!’ is. A kedvencem mégis a ’Győrújbarát! Győrújbarát! Hej-hej!’ lett, mert ezt az egyébként tíz szótagos mondókát valamiért mindig hét-nyolc ütemre akarták elhadarni. Bárki kipróbálhatja: nem fog menni. Némi hiányérzetem azért maradt bennem, mert egy jó kis pályára berohanás, esetleg a játékvezető spori megkergetésével fűszerezve, kimaradt a mókából.

P1070211

peace, love and happy net

Érdekes volt látni, hogy az egyébként békés hangulat milyen gyorsan csap át agresszióba. Akár a pályán, akár azon kívül is. No nem kell nagy dolgokra gondolni, ráadásul roppant hamar lenyugodtak a kedélyek. Olybá tűnt, hogy ezt mindenki a show normál részének tekinti, de nem veszi véresen komolyan. Az első félidő derekán például volt egy kis huzakodás a labda megszerzéséért két játékos között. A szokásos oda-vissza mezrángatással indult az eset, ami azonban érdekes gellert kapott azzal, hogy a hazai spíler erőteljesen belekönyökölt az ellen arcába. Higgyétek el! Nem tupírozom fel a jelenetet feleslegesen, mert előttem történt az eset, iszonyú kemény csapás volt, aminek a hangjától rosszul éreztem magam. A fetrengés, meg némi emberkedés jött is utána, ahogy kell, de aztán nyugi lett. Igazából a sértett sem volt morcos sokáig. Megrázta a fejét és a sárga lapok kiosztása után ment tovább minden. Én a magam részéről biztos voltam egy rövid időn belüli törlesztésben, de semmi.

a mosoni mágus gondolatai fogságában

A pozitív hangulatot az is fokozta, hogy mindkét oldalon nagyon megengedőek voltak a rossz megoldások kapcsán, illetve egy-egy alapjáték sikeres elvégzését is hangos dicséret követte. A vendégeket irányító szakember ebben különösen élen járt. A második félidő végére behozott egy fiatal srácot a balszélre. A kisgyerek kábé negyven kiló lehetett és az is biztos, hogy egy gramm felesleges zsír nem volt rajta. A kiválasztásánál vélhetően a gyorsaság volt a döntő, mert abban nem volt hiba. Ellenben az volt a fixa ideája, hogy a hosszan elé löbbölt labdával úgy tud a leggyorsabban kapura fordulni, hogy abba nagyot belerúg az oldalvonal irányába aztán rárajtol. Régi igazság a fociban, hogy a bogyó mindenkinél gyorsabb. Nála is az volt, a fizikát neki sem sikerült legyőznie, így az akciók vége rendszerint kétségbeesett, de látványos becsúszás lett, majd bedobás az ellenfélnek. ’Jók a megugrásaid, Rajmi! Csak így tovább!’ – szólt a szakmai konzekvencia a pad felől a „Sörgyári capriccio”-ból megelevenedő Pepin bácsiba oltott Ferguson szájából. Vekerdy professzor minden bizonnyal dicsérte volna a módszert, de mi talán közelebb kerültünk a magyarfoci generális bajának gyökereihez.

***

nyitva van a…

A második baráti gól után relatív nagy nyomás alá került a jánossomorjai csapat, de csak meddő próbálkozásokra tellett a hazaiaktól. A dèjavu sem folytatódott, a Győrújbarát nem kapott büntetőt, hogy egalizálhasson mint tizenegy éve a Liverpool. A hazai ultrák persze több ilyen lehetőséget is láttak, amit én inkább betudok az elfogyasztott alkohol mennyiségének mint a valóság helyes érzékelésének.

Aztán persze a semmiből beütött a katasztrófa egy középtávoli szabadrúgás képében, ami magpattant a blokkolni szándékozó védőn és védhetetlenül pattant a labda a kapuba.

2-4. Innen már nem volt visszaút, a mese nem folytatódott, a kellemes győrújbaráti nyárestén nem játszották újra a 2005-ös BL-döntőt, továbbment a megye egyes csapat az eggyel lejjebb vitézkedő ellenfelével szemben.

A távozó vendégdrukkerek azt tudakolták, hogy miként jutnak leggyorsabban Gyirmótra. A bohócliga renoméját nem lehet eléggé amortizálni… Egy ilyen tartalmas sportélmény után is vannak komoly emberek, akik számára esemény az aktuális Fradi meccs utolsó harminc percét elcsípni.

Nincs jövő.

a lenyugvó napnak is van ereje

***

Jegyzőkönyv

Magyar Kupa, megyei 3. forduló

Győrújbarát – Jánossomorja 2-4 (0-3)

Győrújbarát: Koncz – Dobó (65’ Kolontári), Pék, Gáspár, Mészáros – Boros, Tóth M. – Ladiszlaidesz – Paár, Glázer, Váczi (szünetben Varga Cs.).

Jánossomorja: Tüske – György, Tóth K., Gaál, Horváth T. – Cseri, Menyhárt Kiss A., (61’ Horváth R.) – Tóth K. – Maidics (68’ Bánfalvi), Rácz.

Góllövők: 6’ Cseri 0-1, 15’ Cseri 0-2, 39’ Tóth K. 0-3, 47’ Tóth M. 1-3, 51’ Ladiszlaidesz 2-3, 81’ Pék (öngól) 2-4

áldás rája

Alapértelmezett
vélemény

Magyarromán elé

magyarromán2

ilyen állat nincs is

A magyar futballban mindig van valahol magyarromán, azt is mondhatnám, hogy a magyarfoci egy permanens magyarromán.

Az Újpest-FTC az nagyon magyarromán, a Paks-Felcsút meg csak kicsit az. Most hétvégén a DVTK-Újpest és a Videoton-Debrecen volt annyira magyarromán, hogy ez a négy sportszervezetnek közel hárommillióba fájt. Még jó, hogy ez a pénz majd olyanoknak megy, akik valamikor biztos részt vettek egy magyarrománon.

De a magyarromán nem minőséget jelöl, így aztán az nbéháromban is van magyarromán. Régen sűrűn megfordultam vidéki pályákon. Ez akkor volt, amikor a szemét komenisták még elnyomták a nemzeti érzést, így aztán mondjuk a Bőnyrétalap-Kunsziget derbin sem hasíthatott bele a finom falusi levegőbe egy jóízű románozás. Most már biztosan ott is más a helyzet.

Egyébként tudjátok, hogy mikor a legjobb a magyarromán? Ha a pályán van magyar, meg román. Mondjuk ilyenkor egy picit gellert kaphat a magyarromán, de ez jellemzően senkit nem érdekel.

Mert az összefüggés más jellegű, már-már filozofikus magasságokban van. Nem véletlenül kell a magyarrománt egybe írni. És ha kimondod, előtte vegyél egy nagy levegőt utána meg mond gyorsan és lendületesen: magyarromán.

magyarromán3

mi lesz ebből?

Ugye érzed az ízét? Azért ez nem olyan, mint a magyarszlovák. Mondjuk az sem rossz, de más. Most meg ráadásul a szlovákok elég messze vannak tőlünk futballban, meg össze sem sorsolnak minket egy ideje, így nem is esik annyira jól kimondani azt, hogy magyarszlovák. Azért Hamsík haja elég gáz.

Bezzeg a románok! Ők is befejezték már az európai kirándulásokat erre a szezonra, így náluk is megmaradt egy csomó pénz a hazai bohócligában rohangáló sztárocskáik finanszírozására.

Hasonszőrűek.

Ráadásul még szőröstalpúak is. Meg az is milyen már, hogy az egyik legnagyobb ászuk egy nő.

A Marica.

marica-octav-ganea

jé! egy szakállas nő!

Most meg jönnek ide, hogy végre elkaphassuk őket. Na nem úgy persze, bár jó lenne. De nem lehet, mert az uefa meg a fifa akkor kicsinálna minket – persze igazságtalanul – és nem nézhetnénk meg a ferőert, ami természetesen megint egy magyarromán is lesz egyben.

Mert az egész ország egy magyarromán.

A magyarrománhoz való viszonyulás meghatároz és besorol. Ha nem érdekel a dolog, akkor nem lehetsz jó magyar, esetleg büdös román az lehetsz. Ha érdekel, még kapsz egy esélyt, de ne feledd, jön a magyarszlovák teszt.

A magyarromán a frusztrációnk tükörképe: pontosan mutatja, hogy ebben az országban nagyon nincs rendben valami. Pontosabban semmi sincs rendben.

Így aztán most dramaturgiailag a legjobbkor jön egy igazi magyarromán.

Igaz, a Népstadiont épp szedik szét, így aztán, ha a Keleti mellett csövező migránsok megtámadásához lenne kedve egyeseknek, nem lesz elég a szakaszjegy.

Egyébként meg szólok, hogy a píárosok minden igyekezete ellenére, ez a meccs csak azok számára az utóbbi évtizedek legjobban várt mérkőzése, akik igazából nem is szeretik magát a játékot, a futballt.

illu_lyukas

ez tulajdonképpen nem is kell

 

Alapértelmezett